Nagyokat pislogva néztem az alattam fekvő Hemsworthra. Hát… nem igazán értem, hogy miről beszél, de nekem már mindegy szerintem.
- Van egy ici-pici probléma. Én nem tudok sakkozni. A logikai játékok pedig elég jól mennek… - mondtam bizonytalanul ködös tekintettel. Nem étek én már itt semmit. És miért pont sakkozni akar? Biztos, azért mert én nem tudok. Biztos. Tudom én. Nagyon idegesít, hogy annyira szédülök, hogy nem tudok leszállni Hemsworthról. De nem baj. Elég kényelmes. Szemeim kikerekedtek mikor közelebb hajolt hozzám és egy apró csókot nyomott a szám sarkára. Már épp nyitottam volna a számat, hogy megkérdezzem „Ezt miért csinálta?”, de inkább megráztam a fejemet és nagy nehezen legördültem róla. Először felültem a homokban, aztán megkíséreltem a felállást is, de ez már nem ment olyan egyszerűen, ezért egy apró sikkantás kíséretében visszadőltem a földre.
- Te… izé… hogy is hívnak? Ja, Hemsworth… hogy fogunk innen elmelenni… vagyis elmenni? Én fel se tudok állni. Meg egy kicsit, de csak egy nagyon picikét…be is rúgtam, tudod? Vagy ezt már mondtam? – mondtam szédelegve. Remélem, nem fogok emlékezni holnap arra amit ma összebeszéltem és Hemsworth sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése