- Brendon - üvöltöttem a srácra, akin éppen a pillanatban ment keresztül egy busz. Szószerint. Ez esküszöm nem normális. Ha még él most megyek és addig ütöm, amíg nem könyörög azért, hogy haggyam abba.
- Te nem vagy normális! Egy idióta barom vagy! Te szemétláda! A szívbajt hoztad rám! Hogy lehetsz ekkora patkány? Nem normális! - kiabáltam az utca közepén Brendonnal, miközben ott rúgtam és ütöttem ahol bírtam. A szívbajt hozta rám. Komolyan egy percig azt hittem, hogy meghal ez a nagyon fogyatékos nyomorék. - Te vad barom - néztem rá gyilkos szemekkel és suttogtam fojtottan. Miután sikerült lenyugodnom és szívem sem kalapált úgy mint ami mindjárt elhagyja mellkasomat, csípőre vágtam remegő kezeimet és visszaültem az autóba.
- Most... mégis... mit... csinálsz? - kérdeztem keményen szótagolva a szavakat, miközben beült Brendon az autómba. - Nyugodtan visszaveheted a pólódat, rám a nagy sportkirály imidzsed nem gyakorol semmiféle hatást. Nem kell, hogy meghódíts, mert esélytelen, na tűnés, mert nekem elintézetlen dolgaim vannak - Hajoltam az ajtóhoz, majd nyitottam ki neki, de meg sem mozdult.
Már így is elég ideges voltam, de neki természetesen rá kellett még tennie egy lapáttal. Ez már abszurd.
- Te is tudod mi történt. Csukd be azt a rohadt ajtót - parancsoltam rá mérgesen Brendonra, majd el kezdtem keresgélni az autóban. Mikor megtaláltam a cigit, amit kerestem, rögtön elővettem belőle két szálat. Nem tudtam Brendon szokott-e szívni, de nekem most erre van szükségem és arra, hogy száguldozhassak. Meggyújtottam a cigit, majd mélyet szippantottam belőle.
- Kapcsold be az öved - szóltam rá, majd bevágtam az ajtóját és padlógázzal kiszáguldottam az iskola parkolójából. Semmi nem érdekelt. Ha lecsuknának az sem izgatna. Szerettem szabályokat szegni. Új életet kezdek.
- Ha tudni akarod igen. Én dobtam - válaszoltam csendesen, mikor megálltunk egy piros lámpánál. - Itt se fogok várakozni - mondtam és már indítottam is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése