Álmosan nyitogattam szemeimet. Furcsa mód a saját szobámban ébredtem. Elsőre semmi nem jutott eszembe, egyszerűen annyira hasogatott a fejem, hogy még gondolkodni se akartam, nehogy még azzal is felesleges fájdalmat okozzak magamnak. Ahogy azonban átfordultam a másik oldalamra, láttam, hogy az ágy megvetetlenül lett hagyva. Bele se mertem gondolni mi a franc történhetett tegnap este. Nem baj, Zoe biztos lent van a konyhában. Majd Ő... Te jó ég. A tegnapi este leforgott ismételten lelki szemeim előtt. Bármennyire is nem akartam újra átélni, most megint majd belehaltam a szívemet szétvető fájdalomba. Mikor azonban az éjszakára gondoltam, széles vigyor terült el az arcomon. Meg volt Viviana Niel. Na ezt még álmomban sem gondoltam volna.
Miután felöltöztem, visszamentem az iskolába. Habár nem sok kedvem volt hozzá. Legszívesebben otthon maradtam volna. Nem volt kedvem a diákok bámulásához. Egész biztos, hogy mindenki tudja már, hogy mi történt, főleg ha Sebastianon és Amarillán múlt. Kedves kis barátok. Semmihze nem volt kedvem, mint egy élőhalott úgy járkáltam az üres folyosókon. Remek iskola kezdés lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése