- Szörnyen érzem magam Darren. Ugyanolyan könnyelmű ribanc vagyok, mint a többi. – zokogtam kétségbeesetten Darren mellkasába. Hiába ismertem csak fél napja többet mondtam el neki az érzéseimről, mint a bárki másnak. Ő csak csendesen végigalgatott, most pedig megpróbált megnyugtatni.
- Nyugodj meg, kérlek. Ez mindenkivel előfordulhat. Részeg voltál Viviana, nem a te hibád. – ölelt át szorosan. Nem tudom miért ilyen kedves és megértő velem, de most pontosan erre van szükségem. És Darrennel biztonságban éreztem magam.
Miután sikerült némileg lehiggadnom és rendbe hoznom magam visszajöttem az iskolába. A hajam ismét szálegyenes volt, amit most egy laza lófarokba kötöttem. Nem volt valami jó érzés visszajönni az iskolába, ahol bármelyik pillanatban összefuthatok valakivel, aki a szememre hányja a dolgokat. Esélytelen, hogy bármi is titokban maradjon ebben a tetves iskolában. De hát mégsem dekkolhatok egész nap Darren lakásán, neki is van jobb dolga, mint valami hülye libát pesztrálni. De akkor is jól esett elmondani valakinek azt amit érzek. Oldaltáskámban kotorászva fordultam be az egyik sarkon, majd miután sikerült előhalásznom a mobilomat felpillantottam. Jajj, ne… Hemsworth… Villámgyors hátraarcot csináltam, majd elsiettem a másik irányba. Még csak az ő gúnyolódása hiányzik nekem. Hát persze, csak erre vágyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése