Ahogy meghallottam Amarilla hangját megtorpantam. Csendesen hallgattam, hogy mit magyaráz. Mit művel ez?! Még kínosabb helyzetbe akar hozni?! Annyira bírom, hogy a holnapi iskolaújságban valószínűleg lesz rólam valami szép hosszú cikk. Megtépem a szerkesztőségben lévő libákat. Fogok egy baseball ütőt és agyonverem őket vele. Mindenkinek csak jót teszek vele. Ingerülten fordultam meg és kezdtem el integetni Darwinnak Hemsworth háta mögött, hogy hagyja abba. Nem úgy tűnt, hogy észrevette volna. Összeszorított fogaim közt fújtam ki a levegőt, majd kelletlenül közelebb sétáltam a beszélgetőkhöz.
- Amarilla befejezted? Köszönöm. Menjünk innen. – mondtam makacsul a szemközti falat bámulva. Ekkor jelent meg a folyosón Brendon és Zoe is. Ohh… csodás. – Illa húzzunk már innen! Most! – sziszegtem a lánynak, majd türelmetlenül húzni kezdtem. Nem igaz már… mi a fenéért kell ennek is tiltakoznia?! Én nem akarok itt lenni és hallgatni a hülyeségeiket.
- Oké, akkor maradj. – engedtem el ingerülten a lány kezét, majd egyedül rohantam ki az iskola udvarára, minél messzebb a bent összegyűlt társaságtól. Táskámat ledobtam a fűbe a cipőmmel együtt és a szoknyámat kissé megemelve belegázoltam a vízbe. Ez legalább lehűt egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése