Nathaniel

Reggel óta itt dekkoltam a strandon és tűrtem, hogy mindenféle hülye picsa végig mérjen. Meztelen mellkasom dudorodtak az izmok. Szerettem sporotolni és ez meg is látszott rajtam. Már csak arra vártam, hogy elkezdődjön a verseny. Hiába nyertem meg éveken keresztül az összes versenyt, ma nem fog sikerülni. Az sincs kizárva, hogy lezúdulok a deszkáról mielőtt mg jönne egy nagyobb hullám. Pedig köztudott, hogy én vagyok a legjobb fiatal szörfös a közel s távolban. De most mégis, hogy tudnék a hullámokra koncentrálni, mikor azt kell figyelnem mikor jelenik meg Zoe. Muszáj beszélnem vele. Két hete csak futó mosolyokat kaptam tőle és néhány jelentéktelen köszönést. Hiányzik, és nem bíromnézni, ahogy Brendonnal vagy éppen egy másik férfivel sétafikál a folyosókon. Én akarok az lenni aki viszi a könyveit és fogja a kezét, aki felkíséri a szobájába. Belehalok... Hirtelen fordultam a bárpult felé, ahol észrevettem Vivianat és Amirát. Zoe hol van? Mostanában együtt van valamelyik csajjal, erre sehol nem látom. Nem hiszem el. Kell nekem...
Éppen bájcsevegtem néhány csajjal, akik álítólag éltek haltak a szörfösökért, mikor Amarillát vettem észre közeledni.
- Megmentettél - húztam el keserűen ajkaimat, majd a lányra pillantottam. - Ohh, szóval Sebastian betalált? - vigyorogtam el ravaszul. - Én megértem, hogy bajaitok vannak, de... MIT CSINÁL? - kérdeztem egy oktávnyival magasabb hangon a megszokottnál, majd megráztam Illát. - Ez rossz vicc igaz Illa? Ez rossz vicc, ugye? Én lerázom. Szétverem Sebastian pofáját - mondtam mérgesen és homlokomon lüktetni kezdett az ér. Na jó, most szépen lenyugszom.
- Hol van Sebastian? Itt kellene lennie. Én nem Massie-t fogom megverni, hanem Sebastian, de nagyon - szizsgtem dühösen. Ma már biztos, hogy nem fogok tudni deszkára állni.