Amarilla

Néztem a lányra akit barátnőmnek hittem. Néztem a lányra aki tönkre tette az életemet. Ennél jobban hova süllyedhet a világ? Egy lány akit szinte egy éve ismerek. Ismertem helyesbítek, mert aki tönkre teszi az életem az nem a barátnőm...Láttam, hogy térdre roggy és vérzik az orra, Christian pedig  elé áll.
- Elég volt.  Zoe, szerintem felesleges titkolnunk mert a Húgom már úgyis tudja. Igen volt közös éjszakánk. És akkor?  Barátok vagyunk Zoeval semmi több. De tudod mit itt az ami megváltozott, az a mi kapcsolatunk. Már lassan nem tudom hányadán állok veled. - Mondta nekem Chris és én néztem a srácra, nagy szemekkel. Ez.megőrült... Nem szeret? mi van? Hátrálni kezdtem.. de Chris közel jött hozzám.
- Illa, csak barátod  akarok lenni...  míg nem tudom mit akarok..  - Hozzám akart érni, de felpréselődtem a falra és a tekintetemet elfordítottam.
- Nem szeretsz? Azt mondtad... - Már könnyeim patakokban, kezdtek folyni. Hogy lehettem ilyen naiv. Az összes férfi egyforma.  - Christan.. - Löktem hátra a férfit. és léptem közéjük.  - Válassz vagy ő vagy én......
- Tudod mit Illa itt ninc smin gondolkodni. kitakarodsz Zoe szobájából és befejeztük, nem fog érdekelni hogy mit teszel Folyamatosan játszod a féltékeny picsát. Nem igaz, és ebből van elegem.  - Mondta erőteljes hangon, én meg fogtam magam becsaptam az ajtót és futottam egyenesen megállás nélkül a fiúkoleszba. Nem volt erőm ott maradni... Bekopogtam a fiúk szobájába és ott találtam Sebastiant... nem mondtam semmit csak a nyakába borultam...
- Chris... szakított...velem... - Dörmögtem a srácnak, és teljesen gyenge voltam és tehetetlen...