Zoe

Szóval mégis. Amarilla... 

- És neki mondtad már? Persze, nem azt, hogy kössz elég volt belőled, és csak barátnak akarlak... hanem, hogy neked gyors a tempó. Elhamarkodott volt az az összeköltözés, ha engem kérdezel. Alig ismeritek egymást másfél hónapja, de már nem csak az ágyatokat osztjátok meg egymással, hanem az egész életeteket összekötöttétek. Félre ne érts, ezért nem ítéllek el titeket, csak kicsit korai még, ha engem kérdezel - felkönyököltem, majd egyik kezemmel megtámaszottam fejemet, hogy lássam Chris arcát. 

- És Ő? Szerelmes beléd, egészen biztosan. De az sem jó, ha magadat hitegeted és olyan álomvilágba ringatod, ami nem is igaz - húztam el féloldalas keserű mosolyra rózsaszín ajkaimat és ahogy felálltam volna, hogy elmenjek zuhanyozni Chris magához húzott és már a lényegre is tért. Szóval az az éjszaka számára nem csak egy éjszaka volt. Persze, ezzel nincs is baj, csak itt az iskolában elég kockázatos. 

- Be kéne zárni az... - leheltem mielőtt még hagytam, volna, hogy tovább vetkőztessen, de ugyan ebben a pillanatban csapódott ki az ajtó és jelent meg Illa dügtől izzó szeme az ajtó résben. Hogy az a jó... Ez nem lehet igaz. Amilyen gyorsan csak tudtam, visszavettem melegítő felsőmet és próbáltam minél távolabb maradni Amarillától. Nem hiányzott nekem mára még egy veszekedés is. A francba, tudhattam volna, hogy beugrik hozzám. Ennyire hülye hogy lehetek...

- Illa, kérlek. Beszéljük meg jó? - néztem fel félénken barátnőmre, de az egyetlen dolog amit ezzel elértem, az az volt, hogy nekem ugrott és elkezdte tépni a hajamat. Bárhogy próbáltam levakarni magamról, mindig az jutott eszembe, hogy megérdemlem, ezért sem tudtam bántani. Hiszen azt a lelki fájdalmat, amit most ő él át, azt sehogy sem tud nekem fizikai fájdalomként okozni. Mit műveltem... Szemeimből kibukkantak az első kövér könnycseppek, melyek végig folytak hófehér arcbőrömön és az álamról a mélybe csöppentek. 

- Fejezd be - üvöltöttem már rá a végén a lányra, mert bármennyire is tűrtem a fájdalmat, a végén már üvölteni tudtam volna. Egy jólirányzott mozdulattal eltaláltam sípcsontját, így sikerült kifutnom kezei közül. Úristen, mit műveltem.

- Amarilla, kérlek ezzel nem oldassz meg semmit. - Próbáltam még mindig hatni a lányra, de mikor megint felém közeledett, kénytelen voltam bebújni Christian mögé, mert képes lett volna és kikaparja a szememet. 

- Nem történt közöttünk semmi. Amarilla, kérlek, mi csak barátok vagyunk Chrissel. Higgyj nekem... véletlen volt. Kérlek Illa - közeledtem felé lassan, de mikor megfogtam a kezét, már csak azt éreztem, hogy a földre rogyok, orromból pedig patakzik a vér.