Lora

Miért van az ember lányának ekkora balfék unokabátyja? Az egész iskola arról beszél, hogy Nathaniel Hemsworth mit művelt a parton, meg a két nagyon idióta haverja. És természetesen Nathaniel miért fekszik bent a kórházban? Mert szétvert valakit a ribanc exe miatt. Nem szoktak érdekelni a pletykák, de ez még hozzám is eljutott. Hihetetlen... Miért kell, hogy ilyen borzalmasan zűrös rokonaim legyenek? Ezért kell nekem itt dekkolnom ebben a rohadt boltban, hogy megvegyem Nathanielnek amit akar. Komolyan, a három oldalas listán minden volt... Még jó, hogy a tamponját nem velem veteti meg. Esküszöm, hogy ezt a három szatyrot a fejéhez vágom. Ilyenkor hol vannak a ribancai, hogy nekem kell bevásárolnom? Azok sem bírták már biztos elviselni. Meg kell értenem őket. Melyik idióta eszi meg a gumi cukrot Nesquikes csoki sziruppal? Meg iszik kakaót a narancs dzsúz mellé? Nathaniel. Nem is értem, hogy tud ennyi borzalmat magába tömni.
- Hanyadikon vagy? - szóltam bele unottan a telefonba, majd nem sokára már meg is tudtam, hogy kedves Nathanielt a hetediken szálásolták el. Biztos örültek volna neki, ha kiugrik az ablakon. Hát én sem kevésbé. Ahogy kiléptem a liftből, Sebastiant pillantottam meg, aki az egyik doktornő körül szerencsétlenkedett. Szerintem itt tartják az elmeháborodottakat is. Hát, gipszben miért nem tud a seggén ülve megmaradni? Nem az én dolgom.
- Hi, Sebastian - intettem a srácnak, majd egy gúnyos mosolyt megeresztettem felé és már ki is szúrtam azt a szobát ahol Nathaniel, meg egy másik csávó feküdt. Szegény hapek... lehet, hogy ezt verték szét? Nem tudom, de őszintén szólva nem is érdekel.
- Hello. Nathaniel - köszöntöttem a két srácot, majd ekkor láttam meg Norát is, aki láthatóan teljesen be volt készülve Nathanieltől. Ezt a ribancot... komolyan, az agyamat eldobom az ilyenektől, akikre csak szépen rá kell mosolyogni és máris leesik róluk a fehérneműjük.
- Norah - szóltam felsőbbrendűen a lányhoz és egy lenéző mosoly jelent meg arcomon. Ez lett volna a lány irányába a köszöntés.
- Nathaniel... remélem semmit nem hagytam ki. Minek kellett felvásárolnom egy egész bevásárlóközpontot, ha két nap múlva mész vissza az iskolába? - kérdeztem értetlenül Nate-et, majd elugrottam ölelése elől. Na ezt nem kellett volna senkinek sem látnia. Dorgálóan néztem a srácra, de láthatóan nem értette mi van. Remélem senki nem vett észre semmit.
- Csupán azért, mert ez alatt a négy nap alatt éheztettek. Most meg miért nem ülsz le? - kérdezte, de aztán mintha csak felvillanyozták volna azt az extra sötét fejét inkább odafordult ahoz a bunkó paraszthoz. Ez sem tudott volna kedvesebben fogadni. Ennyit erről.
- Christian, én nem csináltam semmit. Nem tehetek róla, hogy minden nőt ennyire megszédítek. Ne aggódj, nem sokára túl leszünk ezen a pirulós szakaszon. Hamarosan már ott fogunk tartani, hogy Nora az én kezemet fogja és fülig vigyorog. Most miért nem engeded, hogy boldoggá tegyem a húgodat? Nagyon jól tudod, hogy ugysem nyugszom, amíg meg nem kapom amit akarok. És szemlátomást nem csak én akarom - vigyorgott szenvtelenül én pedig csak egy szemforgatással adtam tudtára, hogy nagyon jól értettem mit akar. Hihetetlen.
- Nathaniel, nem gondolod, hogy ezt kellene addig halasztanod, amíg nem tudsz mozogni? Így lehet mégse fog utána annyira vigyorogni a csaj - nyújtottam ki rá nyelvemet, majd még is leültem Nate mellé az ágyra, aki már bőszen bontogatta a csomagokat amiket hoztam. Megérkezett Sebastian.
- Héééé, nem azért vásároltam, hogy mindent egy nap alatt elfogyasszatok. Én mégegyszer nem fogok jó hugica módjára kaját szállítani nektek. Osszátok be - mondtam komolyan, de rá kellett jönnöm, nem hogy két napig, két óráig nem lesz elég a kaja. Szörnyű...