"Vovika"

 - Hát én nem épp erre gondoltam… elég lett volna lehúzni a cipzárt… - emeltem fel a földről bizonytalanul a ruha egyik darabját. Ez nagyon hülye. Gyilkos tekintettel próbáltam eltolni magamról Hemsworth kezét, de valahogy ez se jött össze. Aztán, mikor magyarázni kezdett csak tátott szájjal bámultam rá. Nem is az, hogy túl mélyen érintett volna a mondanivalója de… Hogy merészel így beszélni velem?! Mikor a mondandója végére ért kedvesen elmosolyodtam, majd szembe fordultam vele.

 - Egy: Esélytelen, hogy ma, holnap vagy bármikor veled menjek bárhova is ezek után. Kettő: Remélem, belefulladsz valamiben.  – magyaráztam teljesen ártatlanul. – Ja, és három: tessék. – egy egyszerű mozdulattal felpofoztam az előttem álló srácot, majd kezemben a tönkretett ruhadarabokkal trappoltam vissza a szobájába és csaptam be az ajtót. Pár másodperc gondolkodás után elfordítottam a kulcsot a zárban, majd a táskámhoz indultam és felöltöztem. Mindjárt jobb. És most jöhet a dühöngés.

Ezt nem hiszem el! Hogy lehet valaki ennyire… ennyire… ennyire, de ennyire…! Nem török össze semmit, nem török össze semmit… dehogynem! Nem mégsem. Füstölögve léptem ki a hatalmas erkélyre, majd halásztam elő a farmerzsebemből a mobilomat. Az eső számot tárcsáztam, ami eszembe jutott.

 - Szia Darren. Mond, hogy vállalsz lelki szemetes szerepet.

 - Az a helyzet, hogy most egy kicsit elfoglalt vagyok… Történt valami?

 - Igen! – vágtam rá dühöngve, majd ide-oda mászkálva a teraszon hadartam el Darrennek mindent. Fogalmam sincs mit csinált éppen, de az biztos, hogy öt percbe beletelt mire mindent elmagyaráztam neki. Ő meg csak benyögött egy „Hmm”-t meg „Aha”-t. Említettem már, hogy Darren rendkívül jó hallgatóság? Mondjuk rendkívül nagy görénység tőle, hogy őt traktálom a hülyeségeimmel, miután olyan viharosan szakítottunk. Igazából előtte is neki hisztériáztam, szóval teljesen mindegy. A lényeg, hogy hiányozna, ha nem lenne…

 - Aha… értem…

 - jó, akkor megmondanád, hogy mégis mi a büdös francot csináljak? – sürgettem.

 - Semmit. Vagy mássz ki az erkélyen keresztül, amit nem ajánlok, vagy pedig csak simán fogod magad és lefekszel aludni ott ahol vagy.

 - Hülye vagy? Hemsworth ágyában? Egyébként sem tudnék aludni.

 - Ezt neki nem kell tudnia. – szinte láttam magam előtt, ahogy gonosz mosolyra húzza ajkait. Aztán meghallottam mellette egy nagyon ismerős női hangot. Csak nem…?

 - Zoeval vagy?! Darren!

 - Most mennem kell! Ügyesen, szia.

 - Darren! – ez… letette. És Zoeval van! Hát ez beteg… úristen. Jesszus… na jó.

Nagyot sóhajtottam, majd belemásztam az ágyba. Itt mindennek olyan… Hemsworth illata van. De én nem fogok elaludni. Így pláne nem, hogy tudom, ott van az ajtó másik oldalán…