Azt hiszem nem vagyok normális. Mióta Christiant kiengedték a kórházból egy csepp szabadidőm nincs. Húgi hozd ezt hozd azt komolyan hol van ilyenkor Zoeka cicuka? El sem tudom képzelni, hogy mi történhetne nélkülem, de már nem foglalkozok vele.
Sok minden történt, megismertem pár ember, de azt hiszem fiúkból is sok az ismerősőm. Na igen.. Elgondolkoztam mi lenne az életem Chris nélkül amilyen jelenetett is levágott a kórházban nem hiszem el. Azért betartom amiket mondogat. Komolyan mint egy idióta.
14 éves gyerekek többsége még kint játszik plázázik fiúzik én meg itthon tüsténkedek. A bátyámat végülis nem függesztették fel, be is jár melózni, vagyis csak papír munkákat tologat.
- Nora!? Elmegyek Evelynnel, az ebédre nézz oda nehogy leégjen. - Igen éppen finom csirke mellett sütök, meg hozzá apróravágott krumplit rizsát és zöldségeket. Vegetáriánus vagyok tehát egyedül csak a csirke mellett eszem meg.
- Oké apu, Jó mulatást a délutáni programhoz. Nem fogok unatkozni.. - Persze, ha csak el nem felejtettem valamit.. mert akkor nekem annyi.
A lakás ki kell porszívóznom, hát basszus mondjuk hétvégén mindig takarítani kell. Utálom, gyűlölöm.. Fúj.. Na nézzük meg a húsit biztos eltelt 20 perc, mióta elmentek. hmm.. még nem igazán jó. Mentem a nappaliba elindítottam egy jó kis zenét, amit szinte már kívülről fújok ugyanis megfújtam bátyám kocsijából a kedvenc cédéjét, nem is vette észre így tudom azt hallgatni.
Dübörög a jó kis dizsi zenétől a szoba, de a zenebonát egy csengetés, zavarta meg.
- Megyek! - Megigazítottam a bőrszerkómat, ami rajtam volt meg a vörösszínű toppomat meg a hajamat és lezártam a gáz tűz helyett, biztos jó lesz az étel. Majd miután egy elégedett vigyort, tettem az arcomra egy határozott mozdulattal, nyitottam ki az ajtót. Nathaniel Hemswort!?Néztem nagyot. - Szia, te mit keresel itt? - Kérdeztem a srácot, meglepve. - Fáradj beljebb. - Kérdezés nélkül beinvitáltam őt a lakásba.
Sok minden történt, megismertem pár ember, de azt hiszem fiúkból is sok az ismerősőm. Na igen.. Elgondolkoztam mi lenne az életem Chris nélkül amilyen jelenetett is levágott a kórházban nem hiszem el. Azért betartom amiket mondogat. Komolyan mint egy idióta.
14 éves gyerekek többsége még kint játszik plázázik fiúzik én meg itthon tüsténkedek. A bátyámat végülis nem függesztették fel, be is jár melózni, vagyis csak papír munkákat tologat.
- Nora!? Elmegyek Evelynnel, az ebédre nézz oda nehogy leégjen. - Igen éppen finom csirke mellett sütök, meg hozzá apróravágott krumplit rizsát és zöldségeket. Vegetáriánus vagyok tehát egyedül csak a csirke mellett eszem meg.
- Oké apu, Jó mulatást a délutáni programhoz. Nem fogok unatkozni.. - Persze, ha csak el nem felejtettem valamit.. mert akkor nekem annyi.
A lakás ki kell porszívóznom, hát basszus mondjuk hétvégén mindig takarítani kell. Utálom, gyűlölöm.. Fúj.. Na nézzük meg a húsit biztos eltelt 20 perc, mióta elmentek. hmm.. még nem igazán jó. Mentem a nappaliba elindítottam egy jó kis zenét, amit szinte már kívülről fújok ugyanis megfújtam bátyám kocsijából a kedvenc cédéjét, nem is vette észre így tudom azt hallgatni.
Dübörög a jó kis dizsi zenétől a szoba, de a zenebonát egy csengetés, zavarta meg.
- Megyek! - Megigazítottam a bőrszerkómat, ami rajtam volt meg a vörösszínű toppomat meg a hajamat és lezártam a gáz tűz helyett, biztos jó lesz az étel. Majd miután egy elégedett vigyort, tettem az arcomra egy határozott mozdulattal, nyitottam ki az ajtót. Nathaniel Hemswort!?Néztem nagyot. - Szia, te mit keresel itt? - Kérdeztem a srácot, meglepve. - Fáradj beljebb. - Kérdezés nélkül beinvitáltam őt a lakásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése