- Maya húzz a büdös francba aludni akarok!
- De én beteg vagyok és le fogok maradni az anyaggal! Nem késhetsz el az órámról! Viviii! Ne csináld! – jött az egyenletesen kétségbeesett visítás az ágyam mellől. Én fogom… és kivágom ezt a csajt. Mi az, hogy nem késhetek el az Ő órájáról?! Sokkal fontosabb, hogy nekem meglegyenek a jegyzeteim. Én meg mindig kések szóval nem tök mindegy? Egyáltalán miért is nem tudja elkérni valamelyik hülye gólya barátnőjétől? Esküszöm, délután bemegyek az igazgatóiba és addig hisztizek Jonathannak, amíg át nem helyez egy másik szobába. Morcosan másztam ki az ágyból, majd indultam el a fürdő felé, hogy rendbe szedjem magam.
Felvontam egyik szemöldökömet, mikor befordultam a folyosón. Hogy képes néhány ember hajnalban már így hiperaktívkodni? Ezt a hangzavart. Én még mindig valahol az álmok mezején járnék, ha nem kéne bejönnöm minden tetves órára. De a biológiát, na azt tényleg nem hagyhatom ki. Max majd ellógok a… valami másról. Hatalmasat ásítva léptem be a terembe, ahol szintén tiszta káosz volt. Kíváncsi vagyok hány csésze kávét vágtak be ezek, hogy így tudnak szerencsétlenkedni korán reggel. Azt hiszem most nekem is szükségem lenne rá.
- ’Reggelt. – szóltam az első sorban hülyülőknek. Én oda nem ülök. Képtelenség lenne figyelni a közelükben. Ledobtam magam az egyik hátsó padba, majd végigmértem a társaságot. Van pár ismeretlen. Egy, aki olyan mintha egy huzamban megnézett volna 3 évadot valami csöpögős, nyáladzós romantikus sorozatból. A másik meg láthatólag szörnyen érezte magát az iskolai szoknyába. Áhh, rokonlélek. Sőt, még Hemsworthal is kiabál. Előhúztam a táskámból Maya füzetét és belelapoztam. Ez szörnyen rondán ír. Hogy tudja egyáltalán valaki kiolvasni? Szerintem még neki se megy. Nem csoda, hogy bukásra áll. Ha meg tényleg megbukik, akkor persze, hogy én fogok kapni, mert „nem figyeltem rá eléggé”. Tényleg, csak az köt le, hogy a síkhülye unokahúgomnak milyen problémái is vannak éppen.
Azért már igazán elkezdhetnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése