2010. szeptember 23., csütörtök

Nathaniel & Zoe

Nagy léptekkel sétáltam az üvegasztalhoz, melynek közepén egy hamutartó terpeszkedett. Szívtam még egy mélyet a cigiből, majd elnyomtam a csikket. A reggelem része volt, hogy nikotint vigyek be a szervezetembe. A szokás hatalma már engem is magával ragadott. És mivel senki nem akart leszoktatni erről még csak meg sem szóltak érte ezidáig egyszer sem, nem is akartam letenni. Zoe meg különben is cigizett néha napján. Zavarni nem zavartam vele senkit.
- Jó reggelt - biccentettem az újonnan érkező lány felé, akinek tegnap túl nagyra nyílt a szája. - Szóval előbb lealkoholistázol a fél baráti társaságom előtt, aztán pedig kuncsorogva idejössz, hogy bocsássak meg neked. Nem járja... - gondolkoztam el, majd ravasz fél mosolyra húztam ajkaimat.
- Nem kicsit... - hallottam meg Zoe gúnyos szavait, aki éppen undorodva méregette az előttem álldogáló feketét.
- Én nem haragszom. Rólam mindenki tudja milyen vagyok, a barátaim előtt nincs titkom - huppantam le Zoe mellé, majd nyomtam egy puszit a homlokára. - De te igazán leégetted magad - húztam fel unottan vállaimat, majd figyeltem a megérkező legújabb gólyánkat.
- Hello - köszöntöttem a lányt, majd jól láthatóan végig mértem. Nem nagy cucc. Kis vörös. Kár, hogy a szőkék az eseteim. Ebben a percben pedig megérkezett Mr Gólkirály. A foci kapitány. Nem hiába nem játszok én csapatban. A kosár csapat meg a foci csapat kapitánya is a barátom. Azok pedig nincsenek felhatalmazva rá, hogy parancsolgassanak nekem. Ezért ragadtam le én a surfnél.
- Sebastian, neked is szép jó reggelt. Csak nem kényelmetlen volt az ágy? - vigyorogtam rá szélesen. - Meg vagyunk. 24 órája nem fogyasztottam alkoholt. Kezdek rosszul látni, hacsak tényleg nem Brendon Darwin érkezik megviselt külsővel. - Böktem fejemmel az ajtó felé, ahol barátom állt. - Öregem, hát téged valóban szétszedtek a csajok. Mi lesz veled? - kérdeztem ironikusan, majd harsányan felnevettem a srác kinézetén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése