Mira:
Az éjszaka... Aludni sem tudtam. Vacsora után még Amarilla képes volt elkapni és beszélni velem, a történtekről, hogy még én kérjek elnézést.. Na persze... Nem volt elég azt hallgatnom egész éjjel, hogy a két Darwin verte egymást? legalábbis Gwen, Brendont a lány wécébe... szerintem a wécékefével mosta meg a fogát, mert úgy jött ki Brendon, hogy az alsó gatyája is koszos és a feje meg holt vizes, és a haja össze vissza állt. Bőrkabátja enyhén felszakadva. Fekszek az ágyamon és éppen zenét hallgatok. Csak Illa rohadt mondata járt a fejemben... pont azt mondta mint Samuel. Tényleg ilyen nehéz rendesnek lenni? Komolyan nem tudom mit tehetnék ezek után, lehet hogy megalázkodom, de akkor is. Na jó, én nem tudok aludni az ágy kidobott. Fel keltem, megfogtam pár holmimat és mentem a zuhanyzóba. Muszáj volt lezuhanyoznom. Szerencsére tanítás nincs egyenruhát csak nem kell hordani ezen a napon még így hát, egy bőrnadrág ami fekete, és egy fehér pántos felsőt vettem fel. Hajam, most kiengedve. Cipő az egy magassarkú cípő ami fehér. Jól passzol a felsőmhöz. Nyakláncom a nyakamban egy régi családi ékszer amit még nagybácsikámtól kaptam egy ezüst csillag, és tényleg elég régi vagy 50 éves.
Sminkemet is magamra tettem, majd vissza mentem a szobába és, felvettem egy kardigánt. Zenelejátszó a fülemben, indultam el a kihalt folyosón. Elgondolkodtam sok dologról például mit fogok kezdeni az életemmel, de nem tudom. Ahogy haladtam tovább képeket is bámultam. Nem vettem észre a nagy bámulás közepette, hogy neki mentem valakinek, persze meg botlottam az ismeretlen lábába.
- Szia, mondd jól vagy? - Megfogott a srác, és csak belenéztem a sötétbarna szemeibe. Hűű.. de szépek a szemie.. hirtelen a fejemet megráztam, majd válaszoltam Gwennek.
- Igen, bocsi csak elgondolkoztam. - Fülemből közben kivettem a füllhallgatót, majd rámosolyogtam a Darwin gyerekre. - Szia, ne haragudj hajlamos vagyok, hogy nem köszönök. - Elpirultam ezen, egy picit, majd még mindig szótlanul álltunk egymással szemben. Mit mondhatnék? Nem rossz srác ez a Darwin, az öccse is hmm zabálni való kisfickó.
- Semmi baj. Merre tartasz? - Kérdezte tőlem, nyugodt baráti hangon. Na erre köpni nyelni nem tudtam... mit mondjak neki? Bocs, de éppen megalázkodni megyek egy pöcsfejnek... na nee...
- Őőőő... csak úgy sétálok... - Vigyorogtam el, majd nem szólt semmit és elfordította a tekintetét. Olyan édes, hihetetlen... lehet még sem lesz olyan rossz ez az év.
- Lenne kedved együtt sétálni velem? - Kérdezte meg, én most a falnak dőltem mert erre most tényleg nemet fogok mondani és remélem nem fog megsértődni hiszen, azért, még sem fogok leállni beszélgetni csak úgy vele.
- Ne haragudj Gwen....de, szeretnék egyedül maradni ha nem gond. Este bepótolhatjuk azt a sétát ha gondolod persze. - Gratulálok Mira, ezt jól megcsináltad....bólintott szomorú fejjel majd ellépegetett és ha jól láttam a lány koleszba. Gondolom a húgát keresi, nem érdekelt most ez is hidegen hagy. Nem hiszeme el. Megcsóváltam a fejemet, majd haladtam a célom felé. Egy nagy levegőt vettem és nyugodtan csendben lépkedtem a fiú koleszba be, ahol Zoét meg Natet pillantottam meg.
Na most legyünk bátrak... mély levegőt vettem. És biccentettem nekik.
- Jó reggelt.. - Köszöntem nekik, majd még egyszer átgondoltam biztosan akarom e amitől eddig mindig menekültem. És a válasz rá az igen volt. - Nathaniel... szeretnék.. - kezdtem bele, majd nyeltem egyet... - szeretnék elnézést kérni a tegnapi viselkedésemért. Kicsit tapló voltam... - Fejeztem ki magam a helyes szóval.
Az éjszaka... Aludni sem tudtam. Vacsora után még Amarilla képes volt elkapni és beszélni velem, a történtekről, hogy még én kérjek elnézést.. Na persze... Nem volt elég azt hallgatnom egész éjjel, hogy a két Darwin verte egymást? legalábbis Gwen, Brendont a lány wécébe... szerintem a wécékefével mosta meg a fogát, mert úgy jött ki Brendon, hogy az alsó gatyája is koszos és a feje meg holt vizes, és a haja össze vissza állt. Bőrkabátja enyhén felszakadva. Fekszek az ágyamon és éppen zenét hallgatok. Csak Illa rohadt mondata járt a fejemben... pont azt mondta mint Samuel. Tényleg ilyen nehéz rendesnek lenni? Komolyan nem tudom mit tehetnék ezek után, lehet hogy megalázkodom, de akkor is. Na jó, én nem tudok aludni az ágy kidobott. Fel keltem, megfogtam pár holmimat és mentem a zuhanyzóba. Muszáj volt lezuhanyoznom. Szerencsére tanítás nincs egyenruhát csak nem kell hordani ezen a napon még így hát, egy bőrnadrág ami fekete, és egy fehér pántos felsőt vettem fel. Hajam, most kiengedve. Cipő az egy magassarkú cípő ami fehér. Jól passzol a felsőmhöz. Nyakláncom a nyakamban egy régi családi ékszer amit még nagybácsikámtól kaptam egy ezüst csillag, és tényleg elég régi vagy 50 éves.
Sminkemet is magamra tettem, majd vissza mentem a szobába és, felvettem egy kardigánt. Zenelejátszó a fülemben, indultam el a kihalt folyosón. Elgondolkodtam sok dologról például mit fogok kezdeni az életemmel, de nem tudom. Ahogy haladtam tovább képeket is bámultam. Nem vettem észre a nagy bámulás közepette, hogy neki mentem valakinek, persze meg botlottam az ismeretlen lábába.
- Szia, mondd jól vagy? - Megfogott a srác, és csak belenéztem a sötétbarna szemeibe. Hűű.. de szépek a szemie.. hirtelen a fejemet megráztam, majd válaszoltam Gwennek.
- Igen, bocsi csak elgondolkoztam. - Fülemből közben kivettem a füllhallgatót, majd rámosolyogtam a Darwin gyerekre. - Szia, ne haragudj hajlamos vagyok, hogy nem köszönök. - Elpirultam ezen, egy picit, majd még mindig szótlanul álltunk egymással szemben. Mit mondhatnék? Nem rossz srác ez a Darwin, az öccse is hmm zabálni való kisfickó.
- Semmi baj. Merre tartasz? - Kérdezte tőlem, nyugodt baráti hangon. Na erre köpni nyelni nem tudtam... mit mondjak neki? Bocs, de éppen megalázkodni megyek egy pöcsfejnek... na nee...
- Őőőő... csak úgy sétálok... - Vigyorogtam el, majd nem szólt semmit és elfordította a tekintetét. Olyan édes, hihetetlen... lehet még sem lesz olyan rossz ez az év.
- Lenne kedved együtt sétálni velem? - Kérdezte meg, én most a falnak dőltem mert erre most tényleg nemet fogok mondani és remélem nem fog megsértődni hiszen, azért, még sem fogok leállni beszélgetni csak úgy vele.
- Ne haragudj Gwen....de, szeretnék egyedül maradni ha nem gond. Este bepótolhatjuk azt a sétát ha gondolod persze. - Gratulálok Mira, ezt jól megcsináltad....bólintott szomorú fejjel majd ellépegetett és ha jól láttam a lány koleszba. Gondolom a húgát keresi, nem érdekelt most ez is hidegen hagy. Nem hiszeme el. Megcsóváltam a fejemet, majd haladtam a célom felé. Egy nagy levegőt vettem és nyugodtan csendben lépkedtem a fiú koleszba be, ahol Zoét meg Natet pillantottam meg.
Na most legyünk bátrak... mély levegőt vettem. És biccentettem nekik.
- Jó reggelt.. - Köszöntem nekik, majd még egyszer átgondoltam biztosan akarom e amitől eddig mindig menekültem. És a válasz rá az igen volt. - Nathaniel... szeretnék.. - kezdtem bele, majd nyeltem egyet... - szeretnék elnézést kérni a tegnapi viselkedésemért. Kicsit tapló voltam... - Fejeztem ki magam a helyes szóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése