Egy ideig bámultam Nathaniel széles, izmos hátát, de aztán elkaptam tekintetemet a srácról. Ma elhatároztam magam. Itt az ideje, hogy megtegyem. Nem húzhatom tovább, mert mind a kettőnknek csak rosszabb lesz. Egy hetet adtam még magunknak, hátha ismét fellobban valamiféle tűz és újra szerelmes lehetek. De már nem ment. Mindent megpróbáltam. Nathaniel a legjobb barátom marad örökké. Bárhogy is alakuljon ez az este. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd összetörten és megsemmisülve néztem segélykérően Vivianara. Tudtam, hogy ő nem bírta Nate-et, de mégis jóban voltunk.
- Megteszem. Ti már rég tudjátok, amit neki is kellene. Én meg egy hisztis ribanc vagyok és hagyom szenvedni. Nem érdemli meg - magyaráztam keserűen a három lánynak, de nem volt lelki erőm, hogy átgondoljam mit fogok mondani neki. Aki nagy valószínűség szerint szerelmes, belém. - Kívánjatok szerencsét, hogy ne utáljon meg annyira - mondtam halkan, majd mikor visszaérkezett Nate egy bájos mosolyt varázsoltam ajkaimra.
- Kössz a bókot Brendon, jól vagyok. Élvezem az estét. - Mosolyogtam rá kedvesen, mikor visszaértek Nate-el. Nem láthatta senki sem rajtam, hogy szenvedek. De belül rettegtem. Egy húzásra ittam ki a gyenge alkoholt, ami a színes koktélban volt.
- Menjünk - bólintottam, majd még egyszer ránéztem Vivire és Illára, majd hagytam, hogy Nate a táncolótömegbe vezessen. Úgy éreztem magam, mint akit a kivégzésére kísértek.
Sokáig csak összeölelkezve ringtunk a zene ritmusára, és csak Nate kezei kalandoztak testemen. Én meg sem mozdultam. Ahogy egy lágyabb zene következett, közelebb bújtam hozzá, majd hagytam, hogy megcsókoljon.
- Szeretlek, szeretlek - suttogtam és arcomat nyak hajlatába temettem.
- Menjünk a suliba, vagy itt valahol...? - kérdezte, de a gyomrom görcsbe rándult. Meg volt az utolsó tánc, az utolsó csók, de ennek itt vége van. Most beszélek vele.
- Sétáljunk, jó? - kértem csendesen, majd elindultunk a parton, egyre távolodva a diákoktól. Amikor már elég messze voltunk, elengedtem Nate kezét és szembe álltam vele.
- Tudod, már nagyon régóta el akartam mondani valamit - túrtam bele gondterhelten hajamba, majd íriszeinket összekapcsoltam.
- Ugye nem vagy terhes, kicsim? - kérdezte aggódva, majd közelebb jött és tenyerét arcomra helyezte. Kedvesen elmosolyodtam, majd nemlegesen megráztam fejem.
- Másról van szó. Szeretlek Nathaniel Hemsworth, de csak mint a bátyámat. Már nem vagyok szerelmes beléd - vallottam be őszintén, majd elengedtem két kezét. - Régóta el kellett volna mondanom. Sajnálom, én nem akartam. Annyira sajnálom... - szabadkoztam. - Szeretlek, mint barátot. Ennél többet nem akarok tőled... kérlek, mondj már valamit - remegett meg hangom, majd könnyek patakzottak végig napbarnított arcomon.
- Zoe én nem tudlak, elhagyni. Én nem tudom végig nézni, ahogy egy másik férfi ölel, csókol... meg egyáltalán. Nem teheted ezt velem. Kérlek, nem hagyhatsz el. Én szeretlek... azt hittem te is szeretsz. Tudom, hogy szeretsz. Tudom, hogy hazudsz - üvöltötte az utolsó mondatot, de aztán térdre rogyott és tehetetlenül nézett fel rám. Szemei könnyekkel teltek meg, de nem sírt. - Szeretlek. Az életemet adnám érted. Nem tudlak elveszíteni, kérlek, Zoe. Az enyém vagy.. - Nem bírta tovább és egy idegen könnycsepp szánkázott végig arcán. Hagytam, hogy magához öleljen, de ennél többet már nem.
- Nate, én csak a barátod akarok lenni. Semmi több. Ne haragudj... - sírtam, majd rohanva indultam el az iskola felé. Nem tudtam ott maradni tovább. Összetörtem, akit a világon a legjobban szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése