2010. szeptember 24., péntek

Viviana

- Te tudod, hogy mi a helyes. – mondtam lassan Zoe kijelentésére. Nem lehet most könnyű neki, de ha tényleg nem érez semmit Hemsworth iránt, akkor úgy tisztességes, hogy ezt vele is közli.
- Kössz Hemsworth, számítottam rád. – fintorogtam, miközben elvettem tőle az italomat. Hiszen hozni kell az eredeti formámat, nem igaz? Figyeltem, ahogy eltűnnek a tömegben, majd ismét az italomra fordítottam a tekintetemet.
- Fel lehet készülni egy depressziós Hemsworthra. – jegyeztem meg szinte csak úgy magamnak. Kedvtelenül kavargattam az alkoholt és hallgattam, ahogy Illa és Mira beszélgetnek.
- Viviii! – hallatszott a csipogás a hátam mögül. Jaj, ne! Nem azt mondtam neki, hogy hagyjon békén és vegyüljön el a tömegben? De igen. Szem forgatva fordultam meg, hogy a rendkívül idegesítő unokahúgomra nézzek. Már épp nyitottam a számat, hogy tegyek egy nem épp kedves megjegyzést, amikor megpillantottam mellette egy számomra ismeretlent. A srác magas volt, izmos, barna hajú, ragyogóan kék szemű és észveszejtően helyes. Azta…
- Viviii, had mutassam be Darren, ő az én ömm… az exem. – vigyorgott Maya sziporkázóan. Ohh, szóval az unokahúgom exe egy ILYEN pasi? Nem semmi. Bájos mosolyt ragasztottam az arcomra, majd lecsusszantam a bárszékről, hogy üdvözöljem.
- Viviana Niel, de maradjunk a Vivnél vagy a Vivinél. – mondtam. Na, jó. Nem beszélek ám mindenkivel így, de ez a Darren igazán megérdemelte.
- Darren Welles. – húzta féloldalas mosolyra ajkait a sexy idegen, aztán egy apró csókot lehelt a kézfejemre. Na, ő sem ausztrál az biztos.
- Örülök, hogy megismerhetlek Darren. Nincs kedved leülni?
- De igen, hogyne.
- Akkor én megyek is. – pislogott ártatlanul Maya, aztán már le is lépett.
- Mond csak Darren, honnan is jöttél?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése