Zoe

Ekkora fájdalmat soha nem akartam volna okozni neki. Egyszerűen, nem értettem meg, hogy az a szenvedély, amit hónapokkal ezelőtt még éreztem iránta, hogy múlhatott el? Erre sehol - gondolataim között - sem találtam választ.  Az egyik pillanatban még halálosan szerelmes voltam belé, aztán elmúlt. És most már csak barátként tudok tekinteni rá. De ő nem így érez. Még mindig szeret én pedig összetörtem. Egy kíméletlen ribanc vagyok, ezen nincs mit szépíteni. Lőttek annak, hogy csak barátok legyünk. Hallani sem akar majd rólam ezek után, nem hogy beszélni velem. De hisz én csak magamnak akartam jót. Lehet túl önző voltam. Inkább vele kellett volna maradnom, hogy soha ne kelljen ekkora szenvedést átélnie.
Végül úgy döntöttem, nem megyek vissza az iskolába. Arcomon végig folyt a sminkem, de most ez se érdekelt. Hajam zihlált volt és azt sem tudtam, mit kezdjek magammal. Első gondolatom az volt, hogy összepakolom a cuccaimat és visszautazok Amerikába, és új életet kezdek. Most mégis itt ülök egy félreeső asztalnál és sírok, miközben ezt az undormányos ízű alkoholt iszom. Állítólag Amerikában ez valami erős alkoholnak számít. Hát még életemben nem ittam. Se itt, se otthon. Borzalmas. Keserű. Mindjárt visszajön.
- Alázz meg, hordj le, mondj el mindennek, találj ki hülye pletykákat, hogy miért is ment szét a suli álompárja. Mindenki vevő lesz a témára. Legalább nem neked kell majd megvásárolni az iskolai újság minden számát, nehogy csődbe menjetek, mert másokat is fog érdeklni a magánéletem - mondtam gúnyosan a srácnak, majd nagyot kortyoltam az italból mely végig égette a torkomat. - Nate megutált, Amarilla megöl, ha megtalál, Vivi ugyse érzi át a helyzetemet... én meg egyedül maradtam. Na, de ezt se neked kellene kifejtenem. Örülhetsz, már nem vagyunk együtt. Viheted Nate-et csajozni, megint jászhatjátok a hülye játékotokat, hogy ki fektet meg több csajt, mert már nem vagyunk együtt... - magyaráztam inkább magamnak, miközben ujjammal az üvegpohár szélén köröztem. - Elbasztam...